Elhangzó szöveg: Az Olimpia iránt idehaza is fokozódik az érdeklődés és várakozás. Reményteljes úszócsapatunk szövetségi kapitánya, Széchy Tamás. [Széchy Tamás]: "Ötödik olimpiám előtt állok én és a versenyzőim. 5 óra 30-kor kezdünk, lent a tornaterembe erőfejlesztéssel. 7 óra 30-kor folytatjuk az úszást itt ebbe az uszodába, 11 óráig úszunk, ez a délelőtti program. Ekkor hazamennek a versenyzőim pihenni, tanulni, én pedig nekiállok az edzést elemezni. Délután 4 órakor találkozunk a Stadion uszodába és este fél 8-ig ott folytatódik a másik edzés. Amikor befejeződik, hazamennek pihenni a gyerekek, én hazamegyek elemezni az edzést és tervezni a másnapot. S ez így megy hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, tulajdonképpen a gyerekeknek a vasárnap délután a pihenő. Nekem az sem. Óriási a felelősség, amit érzek én, éreznek a versenyzőim, hiszen nem mondhatjuk azt, hogy esélytelenként megyünk ki. Igenis két olyan úszóm is van, Darnyi Tamás és Szabó József, akiktől érmeket és szép, nemesfémből készült érmeket vár a magyar közvélemény. Jogosan, hiszen az elmúlt évekbe erre példát mutattak. Az ember tudja, hogy a hazája színeit képviseli ezeken a sportvetélkedéseken és nem lehet másképpen, csak világszínvonalon. És hogy ezt a borzasztó nehéz és emberfeletti erőfeszítést követelő munkát az olimpiai felkészülés érdekében el tudjuk végezni, az csak úgy lehetséges, hogy mindig előttünk lebeg a Himnusz, a magyar zászló és Magyarország, a mi hazánknak az érdekei."

Kivonatos leírás: