Elhangzó szöveg: 1988 forró nyarán a Filmhíradó ott volt egy sor, ma még szokatlan megmozduláson. Régi beidegződések tűntek el néhány hónap alatt. Tüntetnek, sztrájkolnak és politikai csoportosulásokat alakítanak az emberek, ha úgy vélik, másként nem figyelnek véleményünkre. Sajnos, mindez tisztázatlan jogi feltételek közepette történt mindeddig. Úgy hittük ugyanis, hogy nálunk ilyen eszközökre nincs szükség. Erről kérdeztük Kilényi Géza professzort, a témában közelről érintett alkotmányjogászt. [Kilényi Géza]: "Ismét egy olyan területe életünknek, ahol a mindennapi események gyorsabban járnak, mint a jogi szabályozás. Az 1949-ben elfogadott Alkotmány deklarálta az állampolgárok egyesülési jogát, gyülekezési jogát, mind a mai napig azonban nem került sor e két alapvető állampolgári jog átfogó szabályozására. Ez az állampolgárok számára legalább annyira hátrányos, mint a hatalom számára, ezért vált szükségessé olyan törvénytervezet kidolgozása, amelynek a társadalmi vitája a közelmúltban zárult le. Ez kerül majd az Országgyűlés decemberi ülésszaka elé." A sztrájkok ügye is rendezetlen. Tanulságos például a felsőoktatás régóta lappangó, de a közvélemény elé csak mostanában robbanó válsága. A tengerikígyóként gyűrűző eseménysor a szegedi bölcsészek őszi sztrájkjával kezdődött. A dékán drámai felszólalása sok mindent megvilágított a megmozdulás okaiból. [Kristó Gyula]: "Nagyon szomorúan, irigykedve nézzük azt, hogy vannak kacsalábon forgó főiskoláink, viszonylag kis hallgatói létszám mellett, csodálatos körülmények között és vannak roskadozó épületeink, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a József Attila Tudományegyetem. Tudomásul kell venni, hogy az egyetemek fenntartása kötelezettségekkel jár. Én nem sztrájkolok. De lehetetlen, hogy ne tartsam tiszteletbe a maguk sztrájkját. Ösztönösen megéreztek valamit abból, aminek mi nem győzünk eleget hangot adni, hogy az Egyetem végveszélyben van. Nincsenek terveink. És nincsenek könyveink, kérem szépen…" A bölcsészkar szakszervezeti bizottsága, sőt egyik pártalapszervezete is a sztrájkolók mellé állt. A panaszok címzettje ugyan a Művelődési Minisztérium, ám a tárca anyagi lehetőségei már réges-rég kimerültek. Az egyetemek segélykiáltásai reméljük, felrázzák a közvéleményt. A jövőben talán az ilyen megmozdulások formáit is lassacskán megszokjuk, ahogy politikai kultúránk új elemekkel gazdagodik. Mert miként a jogtudós is fogalmaz [Kilényi Géza]: "A gyülekezési jog, az egyesülési jog, a sztárjk jog nem valami kegy a hatalom részéről, nem adomány az állampolgárok számára, hanem alapvető állampolgári jog, amellyel élni és nem visszaélni kell, élni, olyan felelősségteljes módon, mint ahogy az az elmúlt hetekben, hónapokban egy jónéhány alkalommal tapasztalható volt (a felvonulásban résztvevők részéről)."

Kivonatos leírás: