Elhangzó szöveg: A közös nemzeti gyásztablón Raoul Wallenberg nevének is helye volna. A tízezrek életét megmentő hős diplomata emléke mégsem került még igazán méltó helyre. Kapott ugyan szobrot Budapesten, de Wallenberg szégyenteljes elrablásáról és haláláról a legutóbbi megemlékezés óta sem tudunk semmi újat és semmi biztosat. [Szinkron]: "- Egy svéd ember volt, akit idehozott a sorsa és itt sok mindent megtett azért, hogy 44-ben, 45-ben zsidókat mentsen. Valahogy rejtélyes körülmények között eltűnt. Szovjet börtönben halt aztán meg." Tom Lantos képviselő nemcsak az amerikai kongresszus, de önmaga nevében is szól [szinkron]: "Elsősorban az hozott ide, hogy a Wallenberg mentette meg a feleségem életét és az én életemet és százezer más életet is. Ez a mozgalom, hogy a Wallenbergről megtudjuk az igazságot, napról-napra erősebb lesz. - Kin múlik ez, hogy megtudjuk? - Hát a Gorbacsovon múlik. Csak nyerni tud abból, hogyha ő elrendeli, hogy egy új kutatást kezdjenek meg amennyiben Wallenberg még él, ami lehetséges, akkor ez lenne a legnagyobb glasznoszty csoda, hogy őt kiengednék." [Szinkron]: "Zsidók százezreit, tízezreit mentette meg és ezért hálával tartozik a magyar nép. - És a magyar nép lerója háláját? - Nem, mert igazán elvárható lett volna a hatóságtól, hogy legalább a kocsikat eltolják innen, hogy nyugodt körülmények között ezt a pár percet itt el lehessen tölteni. Erre nem volt idő. Ez az ember ez megérdemelne legalább annyit, hogy a vezetés egy kicsit odafigyelne. Mégis, most már 44 éve történt ez az egész." Pedig Wallenberg emlékét Páczai Pál már 1947-ben megörökítette. Az avatás előestéjén azonban a szobrot rejtélyes idegenek ismeretlen helyre vitték. Évekkel később bukkant fel Debrecenben a Biogál Gyógyszergyár előtt.

Kivonatos leírás: