Elhangzó szöveg: Nemcsak a könyveknek, de az emlékműveknek is megvan hát a saját sorsuk. 50 éve polgárháborús győzelmekor fogadta meg Franco tábornok, hogy roppant és örök emlékművet emel. A hadifoglyokkal kialakíttatott Elesettek Völgye ma már mégsem rá emlékeztet. Azokra is gondol a látogató, akik Madrid határán estek el és a József Attila szavaival jelzett besorozott ádáz katonákra is. Hogy kik voltak ők? Liberálisok és fasiszták. Demokraták és kommunisták. Spanyolok, olaszok, németek, oroszok és még számtalan nemzet fiai. Különböző eszmék harcosai a nagy világégés előtti erőpróbában. Mert az elmaradott Spanyolország a 30-as években ébredezett Csipkerózsika-álmából. A szocialista népfront kormánnyal szemben azonban egységbe tömörül a jobboldal is. Három évbe telt, amíg Franco hatalmába kerítette az egész országot. Hitler és Mussolini fegyverei, segédcsapatai biztos háttérrel szolgáltak. Nemzetközi brigádok soraiban 1200 honfitársunk is küzdött a népfront oldalán. A szovjet hajók azonban nemcsak hadihajót tettek partra. A Komintern tanácsadói a tisztogatások sztálini fegyverét is csatasorba állították. Sajnos e kétes hírű moszkvaiak között is akadtak honfitársaink, például Gerő Ernő, akire máig is gyűlölettel emlékeznek a katalánok. A köztársaságot védő úgynevezett anarchisták elleni irtó hadjárata súlyos károkat okozott a demokratikus erőknek. Így hát nem csupán a francoisták fölénye pecsételte meg a köztársaság sorsát. Történelemkönyveink azonban máig sem nyújtanak biztos támpontokat a múltban való eligazodáshoz.

Kivonatos leírás: