Elhangzó szöveg: 85 éve írták alá az angol-francia védelmi szerződést: az Entente cordiale-t. Ez a történelmi pillanat egészen a máig hat. Az I. világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia az Antant ellen harcolt. Ezzel Magyarország sorsa a későbbi európai békerendszerben eleve megpecsételődött. Az Antant területi ígéretekkel csalogatta maga mellé kiszemelt szövetségeseit. Olaszországnak ígérték Ausztria déli peremvidékét. Szerbiának kínálták Magyarország délszlávok lakta területeit. Romániát pedig Erdéllyel kecsegtették. Nem lehetett kétséges tehát, hogy az Antant győzelme a régi Magyarország széttördelését jelenti. Az Antant magyarellenes politikája vakon ment el amellett, hogy a háború végén hazánkban forradalmi átalakulások mentek végre. Az 1919. március 20-i Vix-jegyzék már Debrecen, Orosháza, Makó és Hódmezővásárhely átadását követelte. A magyar ügy irányítása a franciák kezébe került. Ők erősen támogatták a monarchia romjain létrejött új államot, az úgynevezett kisantant területi követeléseit. A Versailles-i békekonferencián a magyar küldöttek szomorú statisztaszerepet játszottak csupán. A magyar békeszerződést, amelyet Trianon néven ismer mindmáig a világ 1920. júniusában hirdették ki. Ezzel az ezeréves Magyarországot minden oldalról megcsonkították. Az ország határai egyetlen ponton sem maradtak a régiek. A békeszerződés sajnos nem rendelkezett az átkerülő kisebbségek védelméről. Súlyos jóvátételt is kiszabott és a határvonalak vasutakat, birtokokat, gazdasági körzeteket vágtak szét értelmetlen módon. S mivel a II. világháborúban megint a rossz oldalon álltunk az 1920-ban meghúzott határ mindmáig szinte változatlanul megmaradt.

Kivonatos leírás: