Elhangzó szöveg: A magyar foci házatáján is akad söpörnivaló. Ám a visszaélések sokszor belülről jövő kezdeményezések voltak, mert a politika úgy vélte, a labdarúgást is kézi vezérléssel kell játszatni. Az állami és pártvezetők beavatkozása az 50-es években kezdődött, Lantos Mihály az aranycsapat tagja erre jól emlékszik [szinkron]: "A régi egyesületeknek meg kelletett változtatni a nevit, például a Ferencvárosból Édosz lett, A Kispestből Honvéd, az MTK-ból Textiles. Utána jött a Bástya, népszerűsíteni akarták az államvédelmi hatóságot, de hála istennek nem sokáig tartott ez a Bástya-korszak, utána pedig következett a Vörös Lobogó. A felső vezetéssel egy-egy látogatás erejéig volt csak kapcsolata a magyar válogatottnak és a klubcsapatoknak is. Nekünk a Sebes Gusztávig terjedt a mi kapcsolatunk. A Czibor Zoli hozzánk kérte az átigazolását az MTK-hoz illetve a Bástyához, és a Farkas Mihály egyetlen egy tollvonással megváltoztatta, azt, hogy a Czibor ne a Bástyába, hanem a Honvédba játsszon. Nekem csak egy lakáskérelmem volt, azt akartak adni egy kitelepítettnek a lakását, de én azt nem fogadtam el, mert egy nyugodt éjszakát nem tudtam volna eltölteni. 56 után összeállt egy nagyon jó magyar csapat újra, de viszont a háttér az ugyanúgy megmaradt. Sőt. Mennél jobban a vállalatok felé orientálódott az anyagi része a dolgoknak, városok, megyék hiúsági kérdést csináltak abból, hogy nekik legyen NB I-es csapatuk." A szálak még ma is magasra vezetnek. Még a legutóbbi években is Politikai Bizottsági tagok intézkedtek mindenféle háttérügyekben. [Lantos Mihály szinkron]: "Gyors javulást nem látok, mert a labdarúgáshoz pénz kell, nem is kevés pénz kell, és általában aki a pénzt adja, magyarán mondva, aki a cigányt fizeti, az akarja a nótát is megrendelni."

Kivonatos leírás: