Elhangzó szöveg: Mezőgazdaságunk nehéz évek elé néz. Különösen akkor, ha a hivatal olykor hajmeresztő intézkedéssel lankasztja az amúgy is hanyatló kistermelői kedvet. Mint például Tiszadadán. [Szinkron]: "- Felvetődött, hogy az állat létszámot, illetve az állattartást kellene szabályozni. Tehát nem korlátozni, hanem szabályozni. Ezt az indította el, hogy negatívabban jelentkezik az állatbűz, jobban reagálnak rá, mint korábban. - A pártunk és a kormányunk azon törekedett, hogy mennél több jószág legyen meg stb.stb. nem is akarták fejleszteni. Hát ez nagyon rosszul jött nekünk. - A Köjál ellenőrizgetett bennünket, aztán Köjálnak annyi kikötése volt, hogy van egy ilyen derítőnk, aztat fedjük le. – Baromfitartásnak, meg hát gondolom más egyéb jószággal kapcsolatban is ilyen nagy tételben megvannak bizonyos Köjál előírások. Ezeket a feltételeket, ha nem biztosítjuk, meg se kezdhetjük ezt a tartási módszert. - Virágzó falut akarnak csinálni, azt ugye sajnálják, ha a járdán megy a jószág meg odapiszkol meg stb.stb. Hát ez nem tetszett soknak. Én gondolom ebből indult ki az egész menetel. Mert nem minden a tanácselnöknek fájt, vagy nem tudom, a tanács dolgozóinak, hanem inkább valaki jelentette vagy ilyesmi dolgot csináltak belőle. Az ember a jószágnak nem adhatja oda az eszit. Marha volt kiskorában is meg az anyja is marha volt, úgyhogy az világéletében mindig marha lesz. - A tanácstagok a körzetükbe ezt a tervezetet ismertették, jóváhagyta az ügyész, jóváhagyta a megyei tanács és hát a vége az lett, hogy a lakosságnak a véleményét tolmácsolva úgy döntött tanács, hogy nincs szükség az állatszabályozó rendeletre, inkább még azt próbáljuk meg, hogy minél több állatot tartsanak a községben." De azt is meg lehet próbálni, hogy ilyen döntések megtervezésekor a hatóság legalább nézzen körül a saját háza táján.

Kivonatos leírás: