Elhangzó szöveg: [Részlet a Magyar Filmhíradó 1953. júliusi számából, szinkron]: "Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke beterjesztette az Elnöki Tanács javaslatát, melynek alapján országgyűlésünk megválasztotta az új Minisztertanácsot." A miniszterelnök programnyilatkozatát a párt Központi Vezetőségének viharos ülése előzte meg. Ahol Rákosinak és politikai bűntársainak felelőssége először merült fel élesen. Így került olyan új ember a kormány élére, aki élvezte nemcsak a szovjetek, de a tömegek bizalmát is Nagy Imre. [Részlet a Magyar Filmhíradó 1953. júliusi számából, Nagy Imre szinkron]: "Meg vagyok győződve róla, hogy dolgozó népünk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk a haza iránti kötelességérzettől mélyen áthatva valóra váltja üdvös célkitűzéseinket. Szent meggyőződésem Tisztelt Országgyűlés, hogy a Magyar Dolgozok Pártjának vezetésével és javaslatai alapján, összeforrva a néppel, az eddiginél sokkal biztosabban haladunk majd előre új gazdaságpolitikánk célkitűzéseinek megvalósításáért, hazánk felvirágzásának, népünk jólétének útján, ragyogó jövendőnk, a szocializmus felé." Nagy Imre 1945-ben Rákosival együtt tért haza Moszkvából. Kiváló agrárszakember, a földreform irányítója volt. Később az egyik legnépszerűtlenebb posztot, a Begyűjtési Minisztériumot bízták rá. 1954-ben azonban Nagy Imre még csak sejthette, hogy Rákosiék csak átmenetileg engedélyezik, de nem kérnek a reformokból. [Részlet a Magyar Filmhíradó 1954. januári számából, Nagy Imre szinkron]: "Az 1953-as esztendő, melyet az újév küszöbén átlépve magunk mögött hagytunk, mérföldkő az ország fejlődésének széles útján. A kormány eddigi tevékenysége a program megvalósítása során elért szerény eredményei csak kezdet azoknak a feladatoknak a megoldása terén, amelyek összességükben, végső kibontakozásukban hazánk felvirágzását, népünk boldogulását, a szocializmus építésének sikerét biztosítják. Fél esztendő van mögöttünk. Ennek tanulságai azt mutatják, hogy helyes úton járunk. Ezért az elmúlt hat hónap tapasztalatai alapján jogos bizalommal eltelve, derűlátással tekintünk a ránk váró, még olyan nagy és felelősségteljes feladatok elé." 1954-55 telén aztán Moszkvából ismét hideg szelek fújtak. Rákosi új erőre kapott és kiszorította a vezetésből a népszerű miniszterelnököt. Nemsokára a pártból is kizárták és a közélettől elszigetelték. Az újra eltorzult politika és a vezetés bűnei egyenesen sodorták a nemzetet az 56-os tragédiába. Nem véletlen ezért, hogy a népfelkelés egyik első követelése Nagy Imre visszavétele volt a hatalomba. Újra miniszterelnök lett, majd Kádár Jánossal alapítója az MSZMP-nek is. A beteg és a taktikához nem értő Nagy Imre kezéből azonban kicsúszott a vezetés. A szovjet csapatok beavatkozásával a lényegi események a pesti utcákon folytak és ezekre már alig tudott befolyást gyakorolni. A beígért büntetlenség helyett végül megtorlás lett része. 1958-ban őt és közvetlen munkatársait Maléter Pált, Losonczi Gézát, Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet kivégezték. A Budapesti Köztemető 301-es parcellája nemcsak az ő, hanem több száz más kivégzett holttestét rejtette és rejti mindmáig. Demokratikus fejlődésünk csak most jutott el odáig, hogy június 16-án sor kerülhet az öt legnevesebb áldozat nyilvános gyászszertartására. Időközben megkezdődött a Nagy Imre per jogi felülvizsgálata is. Ennek kimenetele aligha kétséges, hiszen minden arra mutat, hogy nem szőttek összeesküvést a demokratikus államrend megdöntésére. Céljuk éppen a szocializmus reformja volt. Mindezek megítéléséhez azonban nemcsak a politikusokat és jogászokat, hanem a közvéleményt is meg kell kérdezni. Ezt tettük mi is. [Szinkron]: "- Tudjuk, hogy ki volt, tudjuk, hogy jelenleg mi a helyzet, azt is tudjuk, hogy... - 53-ban miniszterelnök volt... - Hát... regényíró volt? - 55-ben kizárták a pártból. - Miért, baj van vele? - 56-ban behívták miniszterelnöknek. - Őszinte legyek? Semmit. - Hogy-hogy? - Hát nem tanultam, nem láttam. - 58. június 18-án kivégezték. - Koncepciós per volt, nem, az övé is? Hát hamis vádak. Útban volt. - Hát egy rendes magyar ember volt, akit a linkóciak agyonverték, kinyírták őtet. - Most már egy történelmi személyiség. - Végre eljutottunk egy olyan stádiumhoz, hogy a jóknak teret engednek, és ez kell. Szabadság van, demokrácia, hát legyen demokrácia, de valóságban. - Semmit és nem is kívánok most erről itt önnel beszélni. - Mert? - Hát mert a munkahelyemmel ez nem egyeztethető össze, hogy én most itt önnek erről beszéljek, mert most el tudnám a saját álláspontomat és el tudnám a hivatalost. De egyiket sem szeretném. – Jaj, ne, könyörgök, ne. - El fogják majd június 16-án rendesen temetni. - Ön szerint megérdemli a dísztemetést? - Meg, többet is. Nagyon szerettük és nagyon egyetértettünk a politikájával, és ha azt megvalósították volna már 53-tól kezdve, akkor azt hiszem, sem 56’ nem lett volna, sem az amilyen helyzetben ma vagyunk.

Kivonatos leírás: