Elhangzó szöveg: Múltidézés és múlt idézés. Kossuth Rádió Budapest. 18 óra 30 Perc. A Szabó család. Immár három évtizede találkozunk velük, hétről hétre. Az ő gondjaik a mi gondjaink. [Rajz János, Benkő Gyula szinkron]: "- Egy szárazdadád ne keressen nekünk a fiú? – Petinek ebben az ügyben nem lehet igaza! Aki rájön arra, hogy felettese visszaél a helyzetével jelentse…" [Major Anna dramaturg, szinkron]: "1959. június 30-án volt az első adás, azóta változatlan az érdeklődés, sőt azt lehet mondani, hogy talán fokozódik is. A Szabó családot az egész ország hallgatja, némi túlzással ezt mondhatnám, mert minden rétegből vannak hallgatóink. Rendszeresen megírják a véleményüket." [László Endre rendező, szinkron]: "Úgy kell őket sokszor kiragadnom a filmesek, vagy a televíziósok, vagy a szinkronosok kezéből. Ha valamelyikük megbetegszik, más nem játszhatja a szerepet, tehát ilyenkor a hegy megy Mohamedhez, kimegyünk a betegágy mellé és a beteg színész bizony elmondja a mondatait és azt mi utólag bemontírozzuk a Szabó családba." [Bozó László rendező, szinkron]: "A Szabó család gondolata voltaképp egy egészen kis csoport agyában született meg, magam is résztvevője voltam ennek. Aztán amikor hirtelen belecsöppentem, körülbelül másfél évvel ezelőtt, meg kellet tanulnom Szabó családul gondolkozni." László Endre utóda: Bozó László. [Hámori Ildikó szinkron]: "- Végül is az anyja vagyok, nem? Megnyugtatlak Évi, nem akarom őt elvinni. Csak szeretném. Van egy kis időd?" Forgács István szerzőt halljuk [szinkron]: "Nekünk az még tetszik is, hogy nagyon sokba utánozza a Szabó családot sok ilyen folytatásos műsor. Hát például a Szomszédok írói is tartottak tőlünk, és örülünk nekik, hogy őnekik olyan nagy sikerük van. Mindig lesznek hallgatóink, mert a televízió nem tud beleférni egy gépkocsiba, vagy konyhába, vagy egy munkahelyen." Liska Dénes társszerző [szinkron]: "Hát direkt politikai aktualitásokkal ritkán foglalkozunk, de miután benne élünk az életbe, el sem tudjuk kerülni. Úgyhogy például most az egyik főszereplőnk van egy komoly válságban, Szabó Bandi, aki ugye vezérigazgató volt eddig, infarktussal kórházba került, s hát most előtte a nagy kérdés, hogy ejtőernyőzzön, maradjon." [Benkő Gyula szinkron]: "Nincs a számlámon semmi, amiért másoknak kell fizetniük helyettem. Tiszta a lelkiismeretem, nem tönkretett, összeomló nagyüzemet hagyok a hátam mögött." De vajon megérik-e az ezredfordulót Szabóék, kedves Baróti Géza? [Baróti Géza szinkron]: "Tekintettel arra, hogy én vagyok a Szabó család legidősebb szerzője, a valóság, hogy az esélyegyenlőség nevében ki merem jelenteni, hogy igen. Élni fog. Lehet, hogy én már nem leszek benne."

Kivonatos leírás: