Elhangzó szöveg: Napjainkban már csak a zempléni dombok visszhangozzák az utolsó drótosok munkát kérő kántálását, egy hajdan virágzó mesterség rekviemjeként. A szakma fogásait a mai öregek még e vándoripar nagyjaitól, a trencséni drótosoktól tanulták, akik eljutottak egykor minden kontinensre. Egy részük aztán felhagyott a vándorlással, műhelyeket, üzemeket alapított, megbecsülést és hírnevet szerzett. Egy trencséni drótos például 1911-ben a Római Világkiállításon aranyérmet nyert. Az Alföldön is 16 drótos műhely és 4 manufaktúra működött. Noha a drótosok bejárták a fél világot, mesterségüket csupán három zempléni, szlovákok lakta falucska férfiemberei tanulták el tőlük és űzték tömegével, bejárva az ország nagy részét, a 60-as évekig. Ma már a nagyhutai Jatkovics Miklós az egyetlen közülük, aki a foltozáson túl a drótozás fortélyait is ismeri. Mivel a mesterség bölcsőjében, a mai Szlovákiában a drótosoknak már hírmondójuk sem maradt, és a 81 éves mester is csak a mi kedvünkért vette elő ismét egyszerű szerszámait, talán kameránk előtt készült el az utolsó drótozott köcsög. Emlékeztetve az emberi találékonyságra és ügyességre, egy mesterségre, amely két és fél évszázadon át élt és éltetett, s amely immár úgy tűnik végérvényesen a múlté.

Kivonatos leírás: