Elhangzó szöveg: A Tisza és a Bodrog összefolyásánál, a hegyek és a folyók közötti szűk völgyben húzódik meg Tokaj. Talán világszerte a legismertebb magyar város. Hírnevét a mögötte emelkedő hegyek lejtőin termelt szőlőnek és főleg az abból készült bornak köszönheti. A szőlőművelés tudományát a hajdan idetelepített olasz és vallon parasztok hozták magukkal. A közeli Olaszliszka és Bodrogolaszi neve őrzi emléküket. De a bor fővárosa akkor is és ma is Tokaj. A nemzetközi borkereskedelem a XVII. század végétől egy gyorsan megvagyonosodat görög kereskedőréteget alakított ki. A görög tulajdonosok jelvénye még ma is látható egyes házakon. A Tokaji Múzeum épülete is egy gazdag görög család, a Szaszarátok tulajdona volt. Az épület belső díszítése és a nagyterem berendezése a lakók társadalmi helyzetére, vagyon ára utal. A padlástérben és a pincében a hegyaljai szőlészet és borászat eszközeivel, történetével ismerkedhetünk meg. A tokaji bor egyenletes minősége a szőlősgazdák és a kereskedők presztízse szükségessé tette, hogy már a XVI-XVII. században rendeletek szabályozzák a szülőhöz kapcsolódó egyes munkafolyamatokat. Megismerkedhetünk a borászat háttériparának emlékeivel is, köztük pecsétes üvegekkel, amelyeken a termelő cégjelzését tüntették fel. A XIX. század elején a görögök helyét az ide vándorolt zsidó kereskedők foglalják el. A hegyaljai zsidó közösség életét is bemutatja a múzeum. Mádon rokokó zsinagóga épült. A környező falvak elhagyatott zsidó temetői is rájuk emlékeztetnek. A II. világháború idején szinte teljesen elpusztult az itt élő zsidóság. Leszármazottak híján lassan feledésbe merülnek az öreg temetők, köztük az erdőbényei is. Kár értük.

Kivonatos leírás: