Elhangzó szöveg: [Szinkronhang]: "Egy-kettő-három és elég! Zárjuk össze a lábat, és guggolásban végezzünk két térdhajlítást rugózással, egy-kettő, hajoljunk előre talajérintéssel három…" A Rádió munkatársai idén már a tizedik kocogást szervezik. Kiadós bemelegítés az Eötvös téren. [Riporter, futók, szinkron]: "- Ez nem lányoknak való? – Hát, a lányoknak kicsit hosszú táv szerintem. – S a fiúknak? – Azoknak nem. – Próbáltátok már? – Persze, próbáltuk. – Mennyit futottatok egy távon belül? – 600 métert. – Hát, egy hónappal ezelőtt kezdtünk el futni a férjemmel. És ő beakart nevezni erre a versenyre és engem is rábeszélt, és meggyőzött." Három irányból indul a kocogók lelkes tábora, hogy a budapesti országos versenyen - fittyet hányva a fővárosi forgalomnak - végig fussa az előirt távot a Népköztársaság útján át egészen a Varosligetig. Több, mint tizezren rajtoltak. [Futók, riporter szinkron]: "-… Jóformán nem is folytattam, most indultam neki egy éve, meg leszerelésem után ez kell, úgy érzem, ez kell az embernek, ennyi. Először csak úgy kezdtük, hogy a sarokig, mondjuk 300 méter, utána megálltunk, mert nem bírja az ember. De utána aztán kitűz egy távot, mit tudom, két kilométert először megteszi úgy, hogy megáll háromszor-négyszer, később már egyre sikerül rövidebb idő alatt. Én két és fél hónapja csinálom ezt, és elmondhatom, hogy mértem magamat, a puzlusom az 75-ről lement 65-re például. Nyugodtabb vagyok, tehát nem izgatnak fel olyan hamar, a munkahelyi körülmények, és azon felül egy buszt nem okoz problémát elérni, meg az egész nap olyan, hogy frissen tartja az embert. – A kollégák csodálkoztak, hogy indulok, és mindenki drukkolt azért nekem, mondták, hogy majd figyelik a rádió adását, hogy hogy versenyzek. Sőt, gúnyolódtak is, hogy biztos én leszek az első, aki beérek. -–Hogy sikerült? – Hát, nagyon nehezen ment. Többször megálltam, de végül sikerült. - Meg kellett állni pihenni? – Meg kellett, sajnos. – És a férjednek? – Hát én bajba voltam, mert meghúzódott szerdán a lábam, de aztán sikerült egyfolytában végig futni a távot. És elég jó idővel, 55 perc alatt, úgyhogy azt jónak találom. – Hetenként háromszor-négyszer végig kéne csinálni azt a könnyed fél órát. Annak van hatása. És akkor ezek a kocogótávok, ezek a tömegsport ünnepek valóban ünnepélyek lesznek. Öröm lesz végig futni, az ember észreveszi a szurkolókat a járda mellett, integet, mosolyog, és nem egy kín, egy kényszer lesz. Rengeteg statisztikát lehetne sorolni arra nézve, hogy milyen effektív jó hatásokat hoz az ember szervezetében. Hány évvel meghosszabbítja az életét. És ezek nem puszta számok, ez élő, lüktető, dobogó valóság."

Kivonatos leírás: