Elhangzó szöveg: [Horthy Miklósné:] "Ismét beköszöntött a tél. A szegény emberek sanyargatója. Nem szabad, hogy ez a legszigorúbb évszak elhagyott árvákat, kenyértelen magyarokat találjon, hogy kihűlt tűzhelyekre sivítson a szél. És nem szabad, hogy mezitlábos kisgyerekeken, ruhátlan, didergő embereken próbálja ki dermesztő hatalmát. El kell űznünk az éhséget a szeretet tenyerével. Mint minden évben, az idén is kértem és kérem ehhez a küzdelemhez a megértő lelkek támogatását. Tudom, a magyar társadalom meghallja ezt a szót, eljut ez a gazdagok palotáiba, a jómódúak szép, tágas lakásaiba éppen úgy, mint az egyszerűbb hajlékokba is. A jó szívvel adott fillérnek ugyanolyan segítő ereje van, mint a gazdagok aranyának. Megmutatta ezt az elmúlt évek során mindannyiszor, ahányszor csak kopogtattam a magyar társadalom szíve kapuján."

Kivonatos leírás: