Elhangzó szöveg: Országházunk világhírű épülete még magán viseli a náci barbárság súlyos sebeit, de szeptember 5-re mégis használható állapotban várta a teljes Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülésére érkező képviselőket és vendégeket. A folyosókon, ahol azelőtt az úri Magyarország országvesztő intrikái szövődtek, most a megújhódó demokratikus Magyarország népi képviselői gyülekeznek. A sok vihart látott pompás ülésterem is benépesedik. A padsorokban egymás után foglalják el helyeiket a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, és a Polgári Demokrata Párt képviselői. A diplomaták páholyaiban megjelennek az Ellenőrző Bizottság tagjai, megtelnek a karzatok, az újságírók páholyai, és a telt ház feszült figyelme kíséri Zsedényi Bélát, a Nemzetgyűlés elnökét, amikor felmegy az emelvényre, hogy az ülést megnyissa. "Tisztelt Nemzetgyűlés! Amidőn az újjáéledt demokratikus Magyarország Nemzetgyűlésének első, budapesti nemzetgyűlését megkezdjük, szívem mélyében és minden dobbanásában érzem, és tudom, hogy velem együtt Önök is átérzik mindannyian e perc súlyosan történelmi jelentőségét. E nemzedékek sorsát eldöntő történelmi munka kezdetén első gondolatunk és szavunk csak a hála lehet, mely azokhoz a népekhez és azokhoz a férfiakhoz száll, kiknek ezt a pillanatot köszönhetjük. a demokrácia, amelynek megalapozása ennek a nemzetgyűlésnek a feladata, nem egyenruha, melyet készenkapva egyszerűen felhúzunk magunkra. A demokrácia politikai, társadalmi és gazdasági életrendet jelent, amelyet magunknak kell megtervezni és elkészíteni féltő gonddal, nagy szakértelemmel és messzirelátó óvatossággal. A nemzet legjobb munkásait kell igénybe vennünk a feladathoz, mert a demokrácia ruhájának nemcsak újnak kell lenni, hanem illenie is kell a magyar nép testére. Miniszterelnök Úr kíván szólani." [Dálnoki Miklós Béla]: "Tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor a Nemzeti Kormány 1944. december 22-én programot adott, a vérét vesztett nemzet egy része alig ocsúdott fel a kábulattól, melybe sorsának tragédiája ejtette, másik része még eszeveszetten harcolt saját érdekei ellen, hogy teljessé váljék a magyarság fölött szörnyű végzete. Programját az Ideiglenes Nemzeti Kormány valóban a nemzet sírja szélén mondotta, ahol máskor halotti beszédek hangzanak el. A szövetséges nagyhatalmak előlegezett bizalma, különösen a felszabadító Vörös Hadsereg jóindulata egyrészt, az elnyomott, az évek óta hamu alatt parázsló demokratikus belső magyar erők lelkes lángra lobbanása másrészt, bizalmat öntöttek azok lelkébe, akik a rabságából felszabadult magyarság képviseletében Nemzetgyűlést alkottak és kormányt választottak."

Kivonatos leírás: Parlament romos épülete; a kupola csúcsa derékszögben elhajlik. A parlamenti folyosó, és az ülésterem képviselőkkel (Rajk László, Rákosi, Révai, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Kéthly Anna, Erdei Ferenc, Nagy Imre, Vörös János, Gyöngyösi János, valamint a kormány többi tagja). Zsedényi Béla megnyitó beszéde. A karzat közönséggel, a sajtópáholy újságírókkal. Dálnoki Miklós Béla beszéde.