Elhangzó szöveg: „Értem magyarul. 5 éve élek itt, Magyarországon. 1959-ben jöttem Magyarországra Tanganyikából. Orvosnak készülök, hazám kevés orvos van, 25 ezer emberre jut egy orvos, 10 millió, 400 orvos.” A 10 milliós Tanganyikának összesen 400 orvosa van. Annyi mint Szeged városának, ahová Nicol Philemon most tanulni érkezett. Az új medikust szeretettel fogadta a híres Ivanovics professzor is. Philemon otthonra lelt. S nem sokkal később a hazánkba látogató Nkrumah ghánai elnököt már ő köszöntötte az itt élő afrikai diákok nevében. Találkoztunk vele a Hansági csatorna építésénél is. 5 évvel ideérkezte után újra felkerestük őt. Kitűnő tanuló. Szabad idejét a könyvtárban, a laboratóriumokban tölti. A trópusi betegségekre akarja specializálni magát. s a kíséretekben segédkező diákok között találkoztunk Eszterrel is. „Itt ismerkedtem meg férjemmel Szegeden, amikor diákszállóban laktunk, és Szegeden is házasodtunk össze.” „Jövőre mind a kettőnknek lesz diplománk, vissza fogunk térni hazámba, Tanganyikába. 30 orvossal fogunk dolgozni.

Kivonatos leírás: Michel Philemon beszél /szinkron/. Vízumot pecsételnek be. Filmfelvételek Tanganyikából. Philemon, a szegedi Dóm előtt, Ivanovics professzornál vizsgázik. Nkrumah ghanai elnököt köszönti. Részt vesz a Hanság lecsapolásában – árkot ásó fiatalok, tanulás közben látjuk őt – laboratóriumban dolgozik. Eszterrel közös séta Szegeden a Dómnál, előbb társa, majd felesége. Esküvői fényképük, Eszter kezére teszi a kezét.