Elhangzó szöveg: A fájdalom egyidős az élettel. Aki nem érez fájdalmat, elpusztul. Mégis a legemberibb törekvés csökkenteni a fájdalmat, feltárni eredetét, megszüntetni okait. Tízezer éveken át a legtöbb gyógymód a babona, az ártó szellemek kiengesztelése volt. De már a varázslók bűvös nyakláncai is gyakran ősi gyógyszereket rejtettek. A receptek többsége azonban valahogy így hangzott: "Tigrisek járta mezőn amuletted egy holdra mutató ágra akaszd!" Mégis már az ókor orvosai egy sor erős mérget gyógyszerré szelídítettek. A maszlagot, a nadragulyát, vagy az ötéves zedenát minden bajra, még a szerelmi bánatra is ajánlt csodagyógyszert, a mandragóragyökeret. Azután a középkor elején kivirágzott, sőt el is burjánzott a gyógynövénygyűjtés. De tovább élt a misztika is. Az alkimisták legfőbb gyógyszerei között találjuk a krokodilnyálat, az őrölt naphalat és múmiaport, az éjfélkor ölt denevér vérét. Ilyenekkel teltek meg a középkor patikái. Talán ezért is alakult ki ezidőtájt az ártalmatlanul kis dózisok elve. Így az orvos, akár köpenye zsebében, magával hordhatta egész, hatástalan, de legalább nem ártó patikáját. Pedig akkor már ismerték a nagyhatású fájdalomcsillapítókat és kábítószereket, a hasist, a főleg szemműtéteknél ma is alkalmazott kokaint, sőt a mákszármazékokat is, elsősorban az ópiumot. A tokaji bort máig is jegyzi a gyógyszerkönyv. Az újkor már a kémiailag előállított, szintetizált gyógyszerek kora. A gyógyszertant igazi tudománnyá mégis csak a nagyüzemi vegyészet tette. A sokezredéves, többnyire keserű tapasztalatok tanították meg a tudományt a gyógyszerek nagyon szigorú ellenőrzésére. A kémiai kontroll mellett egy-egy gyógyszer biológiai hatását akár több állatgeneráción át is ellenőrizni kell. És be kell vonni a legmodernebb technikát, az elektronikát is a nagyüzemi gyártást megelőző vizsgálatokba. Knoll professzor és munkacsoportja is ilyen több évig tartó munkával kísérletezte ki az új, nagyhatású magyar fájdalomcsillapítót, a Probont.

Kivonatos leírás: