Elhangzó szöveg: Pióker Ignác: egy név, amelyet mindenki ismer. Több, mint négy évtizedet töltött a munkapad mellett. Az Egyesült Izzó híres gyalusa volt. Meglátogattuk őt, a nyugdíjast, a jelenlegi képviselőt, hogy elbeszélgessünk vele. [Pióker Ignác]: "Amikor először hallottam, hogy megkezdődött kint a Szovjetunióba a munkaverseny, majd azt mondtam, hát, ha olyan nagyon tudnak, akkor gyöjjenek ide és mutassák meg. El is jöttek ide, asszem hogy Csepelre ment ki a Bikov elvtárs a Muszka Imréhez, hozzánk a gyárba nem jött. Majd mikor engem is megkértek, hogy lépjek be a szocialista munkaversenybe, a Sztahanov mozgalomba, azt mondtam: kérem, mit akarnak? Mennyiséget vagy minőséget, mer' a kettő együtt nem megy! Meg kell mondjam őszintén, tévedtem. És huszonhárom hónap alatt, körülbelül 260%-os átlaggal befejeztem az ötéves tervemet. (…) Bármilyen kacifántos munka, ezt játszi könnyedséggel akárki meg tudja csinálni. Beállítja és a másoló berendezés megy. Hát, a Bores emlékszik rá körülbelül huszonkét és fél évvel ezelőtt került ide, azóta együtt dolgoztunk. (…) És az igazság az, hogy hajdanában, mikor mi elkezdtük a munkát, háromnegyed 6-kor mindenki bent volt a gyárba, vagy háromnegyed 7-kor. A munkakéseket, mindenfélét odakészítettük és 6 előtt 2 perccel bekapcsoltuk a gépeket és bizony az addig, amíg le nem telt az az idő, az addig. Megnéztük mi, hogy kinek mekkora, vagy mennyivel nagyobb hólyag van a kezén, ma egy kicsit túl elkényelmesedtek az emberek. Én nem akarok senkit megbántani, de azér' jó lenne, ha visszatérnénk és visszahoznánk azt a szellemet, nem, ami volt a kapitalizmusba, hogy félni kell, hogy kidobják, nem lesz munkája, hanem egy kicsit meg kéne változtatni ezt az egész nézetet, és ne az a hang legyen, ha bemegyek a gyárba, ezér a pénzér elég, ha bemegyek, nehogy még dolgozzak is. (…) Azok a legsürgősebb napi teendők, amik vannak, egy fogadóórán általában 40-50 ember jelenik meg. Na, most, ami a legsürgősebb, azokat be szoktam tenni a képviselői igazolványba és ezeket intézem. Úgyhogy a legnagyobb problémák ma Újpesten, azt kell mondjam nem csak Újpesten, az egész országban a lakáskérések vagy kérdések, és az elmaradt régi, öreg nyugdíjasoknak a nyugdíjai. (…) A Parlament folyosóján mindig arról beszélgetünk, hogy engem örökké rohanni látnak ott is. Hát hol az egyik, hol a másik miniszter felé van egy-egy kérésem, levelem, ugye, és ezeket szoktam elintézni ott, mert ott legalább a titkárnők nem tudják azt mondani, hogy nincs itt a miniszter elvtárs."

Kivonatos leírás: Híradórészlet: Magyar Filmhíradó 1951/50. 2. esemény: Pióker Ignác élmunkás.