Elhangzó szöveg: A Dél királynője felölti pompája drága gyöngyeit. Nagy paloták, tengernyi pénz, kakaóföldeknek sora: Az ígéretek földje ez. – írta a brazil költő Sosígenes Costa. S valóban, a ma Brazíliája minden természeti gazdagsága mellet is csupán az ígéreteknek, a lehetőségeknek a hazája. Brazília a Föld ötödik legnagyobb országa, nyolcvanötmillió lakosával szinte gyűjtőhelye azoknak a problémáknak, amelyek az egész világot megmozgatják. A múlt és a jövőért harcoló jelen közti, szinte feloldhatatlannak látszó ellentmondások jellemzik a tábornokok és az ezredesek vezette országot. Egymás mellett él itt a legfejlettebb, a legmodernebb város és a legprimitívebb őserdő. Egy dinamikusan fejlődő ipar szomszédságában ott létezhet az egyhelyben topogó mezőgazdaság, hiszen még mindig néhány nagybirtokos kezében van az ország nagyobbik része. Egyetemek és új perspektívákat kitáró művészetek világa mellett a lakosság több mint fele analfabéta. Egy ország, ahol olaj, vas, mangán, drágakő lelőhelyek vannak, s ezeket az ásványi kincseket lassan felszínre is próbálják hozni. És egy ország, ahol az emberek iszonyatos tömege egyszerűen éhezik. Egy ország, ahol a karnevál néhány napja csodás, ünnepi őrületbe kerget embermilliókat, és ahol az egyház a lakosság 95%-át kitevő katolikusoknak megtiltja a modern családtervezést. Létezik a futball Brazíliája, gyakorta százezreket megmozgató fesztiválként, és valóság az indiók, az őslakosság sokkal kegyetlenebb Brazíliája is. Létezik a kávé, a dohány, a gyapot, a kakaó országa, de úgy, hogy egyetlen évtized alatt mindössze 42%-kal növelte egész mezőgazdasági termelését és mellette már ott áll az ipar Brazíliája, amely ugyanaz alatt a tíz év alatt ehhez viszonyítva aránytalanul nagyra, két és félszeresére duzzasztotta termelését. Kenyér vagy acél? Az éhező ország, az éhező Brazília legfontosabb kérdése ez. Ma még ez az ellentmondás jellemzi Brazíliát.

Kivonatos leírás: