Elhangzó szöveg: A most érkezett indiai híradók közül válogatva bemutatunk néhány filmriportot a teljesség igénye nélkül. Márványpaloták, többszáz éves épületcsodák hirdetik a mai India ősi kultúráját. De az évszázadok sűrűjéből India nemcsak ezt hozta magával, hanem a nyomort és a szegénységet is. A szegénységet, amelynek egyik oka természeti adottság: a rendkívül gyakran jelentkező aszály. Kiszáradt folyómedrek, víztelen kutak jelzik azt a minden képzeletet fölülmúló szárazságot, amely idén India egyik legnagyobb államát, Maháráshtrabant (sic!) sújtja. Húszmillió paraszt ment tönkre. Megmaradt állataiknak csak a kormány által létesített segélyközpontok nyújtanak némi védelmet. Az emberek arra kényszerültek, elhagyják otthonukat, hogy máshol keressenek munkát, élelmet, vizet. A kormány megpróbál segíteni. Vizet, élelmet, pénzt ad az aszály sújtotta parasztoknak. Az ilyen gyorssegély mellett azonban az állami tervbizottság a gyökereinél igyekszik megkezdeni a szegénység elleni hadjáratot. A mezőgazdasági, ipari termelés növelésével, a társadalmi ellentmondások csökkentésével. Ez a híradás egy nyugat-bengáliai faluból érkezett. Ebben az évben Ghodzsadanga (sic!) lakossága megtanul írni, olvasni. A falu apraja-nagyja oda ül a palatábla mellé. Ásóhoz, ekeszarvhoz szokott kezükben görcsösen szorítva a krétát, először nyitják szemüket írott, vagy nyomtatott betűkre. India egy másik arculatát mutatják azok a tervek, amelyek hat év múlva valósulnak meg az egyik legnagyobb indiai városban, Kalkuttában. A napokban kezdték mag az ország első metrójának építését. A földalatti vasút tizenhat kilométer hosszú lesz. A város északi és déli részét köti majd össze, és több mint egymillió utast szállít. Egy új, modernebb India szimbóluma a Bombaytól néhány kilométerre már működő atomerőmű. India heroikus erőfeszítései nyomán korszerű ipar épül, és a falvak mellett ott lélegzenek az óriás metropoliszok is. Az ország jövőjét végül is remélhetőleg az a politikai irány dönti el, amelyet Indira Gandhi neve fémjelez.

Kivonatos leírás: