Elhangzó szöveg: [Baross Gábor, Liszt-díjas karnagy]: "1948-ban felmerült a szükségesség az egyetemen, hogy énekkart alapítsunk. Megkértek arra, hogy ennek a szervezőmunkának álljak az élére, megkértem a DISZ-t, hogy segítsenek. Azt kérdezték, hogy hány emberre van szükségem. Tizennyolc éves voltam, azt mondtam, hogy kétszázra. Hát, össze is jött nekem kétszáz fiú, ezt ma már nem tudnám megcsinálni, mert az egyetemen inkább csak lányok vannak, a fiúk lassan kivesznek az egyetemünkről, úgyhogy lányokért a Veres Pálné Leánygimnáziumba kellett elmenni koldulni, így aztán a két intézmény, az egyetem és a Veres Pálné Leánygimnázium összehozott egy vegyeskart. Talán a legemlékezetesebb számunkra az országos minősítések aranyfokozatai, a külföldi utak, a Montreux-i nagydíj, az Amerikai Egyesült Államokba tett turnénk, a Moszkvai Nagyterembe adott hangversenyünk mind olyan emlékek, amire úgy gondolom, hogy nagyon sokáig és nagyon szívesen fogunk emlékezni. Mert a magyar kórusművészetet, abban az országban, ahol Bartók és Kodály élt kötelességünknek érezzük külföldre vinni, megmutatni. (…) Az jut eszembe, amikor most így a kórusra nézek, hogy mit szeretnék tulajdonképpen. Az egyik az, hogy jöjjön nagyon sok fiatal a középiskolákból úgy az egyetemre, hogy szeressék a kóruséneklést. A másik: az egyetemi nagyon sok munkájuk mellett szeressenek ide járni úgy, mint a régiek, mint a maiak, hiszen az élteti a mi kórusunkat tovább, hogy mindig újak jönnek."

Kivonatos leírás: