Elhangzó szöveg: Zalaegerszeg kétszázötven éve megyeszékhely, de sokáig csupán poros kisváros volt. A ma ötvenezer lakosú város arculata még mindig felemás, napjainkban formálódik újjá. Az egykori földszintes Zalaegerszeg toronyházak, modern lakótelepek városává fejlődik. A város portréjának legmarkánsabb vonása az olajfinomító alumínium tornyai, tartályai. Dél-Zala és Zalaegerszeg környéke kőolajtermelésünk egyik legrégibb és egyben legfontosabb vidéke. Hazánkban kizárólag itt termelnek az útépítéshez bitument, amiből a hazai szükségletek mellett exportigényeket is kielégítenek. Szót érdemel a huszonöt éves ZA-KO is, amelybe háromezren járnak dolgozni. ZA-KO-nak hívják ugyanis a helyi ruhagyárat, másnéven a Zalakonfekciót. (szinkron:) "Lehet mondani, hogy a ruhagyár ékszerezett fel, mer’ a húsz évesre kaptam könnyűipari kiváló jelvényt és annak az árán vettem nyakláncot és fülbevalót. S most a huszonöt évesre meg pecsétgyűrűt ZA-KO emblémával." A gyár készítményeit országszerte ismerik, szeretik. Ottjártunkkor francia alapanyagból, francia exportra készültek az öltönyök és felső kabátok. Az élelmiszeripar egyik fellegvára a Zalahús. Naponta ezerháromszáz sertést dolgoznak fel, ötszáz q húsféleséget készítenek mintegy hatvan féle változatban. Ellátják Nyugat-Dunántúlt és jut a termékekből a fővárosba is. A húsüzem keresett különlegessége a Zala felvágott, a Víkend felvágott és a Göcseji csípős uzsonnakolbász. A Zalabútor gépszalagjain naponta kilencven lakószobabútort készítenek, ebből ötven a kárpitozott garnitúra. A fejlődő ipar magával hozta a város fejlődését is, a másfél évtizede felgyorsult állami lakásépítés pedig a kommunális beruházásokat. Csupán az új ifjúsági lakótelepen ma épp annyian élnek, mint az egész városban most harminc esztendeje.

Kivonatos leírás: