Elhangzó szöveg: Szingapúr, a mai világ egyik legnagyobb kikötővárosa nyolc évszázadon át volt a váltakozó hódítók útjainak célpontja. Az amerikai típusú, százemeletes felhőkarcolók tövében az autócirkálók között ember hajtotta riksa-taxik. Szingapúr külső képén elegyednek az idegen vonások. A mostani városállam volt indonéz hűbérbirtok, portugál, holland, angol gyarmat és japánoktól megszállt terület. 1965 óta független köztársaság. Gazdaságának alapja a külkereskedelem: forgalmának majd fele abból adódik, hogy veszi és továbbadja az árucikkeket. Jövedelmének más része abból származik, hogy az idők során jelentős pénzügyi központtá lett. A világ minden nagy bankháza tart itt fenn fiókintézetet. Bár a városrendezők eltünésre ítélték, él és virágzik a kínai negyed. A lakosság 75%-a kínai. Az üzletelés itt a szűk utcákra költözött, ahol naphosszat áll a vásár, a megéhezőket várja a frissen sült kínai csemege. A kereskedők, eladni szándékozók jóval többen vannak, mint a vásárlók. Minden hétre esik valamilyen vallási ünnep, amelynek az ájtatosság éppúgy elengedhetetlen része, mint a szentély körüli tér felfokozódott zsibongása. Délelőttől késő éjszakáig egymást harsogják túl ilyenkor a szabadtéri színpadok népi játékokat, jeleneteket bemutató színészei. A kétmillió lakosú város-köztársaság a századik emeletről nézve a középkor és a korszerű, modern világváros sajátos keveredése.

Kivonatos leírás: