Elhangzó szöveg: Az új pápa megválasztása nemcsak 700 millió katolikus figyelmét fordította Róma, a Szent Péter tér felé. Pergessük most vissza a pápaság 2000 éves történetéből az elmúlt évszázad lapjait. A szabadságharc eredményeként széthullottak Itália kis királyságai, létrejött az egységes olasz állam. 1870-ben, pedig megszűnt a pápai állam, mint feudális világi hatalom. A Vatikán - a világ legkisebb országaként - ma mindössze egy fél margitszigetnyi területre zsugorodott össze. Mégis világméretű szellemi és anyagi hatalom maradt. XIII. Leo a múlt század végén a tőkés államokat szociális reformokra ösztökélte, miközben ő hozta létre a Szentszék korszerű igazgatási, de még inkább pénzügyi apparátusát. Már nemcsak „Péter-filléreket”, a hívők adományait könyvelték, hanem azok kamatos kamatait is. XII. Piusz szoros kapcsolatai pedig a római arisztokráciával nemcsak a személyes szimpátia jelei voltak, a többi között ezek tették a Vatikánt Róma legnagyobb ingatlantulajdonosává, a Szentlélek Bank és más tucatnyi pénzintézet főrészvényesévé. Pápaságának utolsó éveiben a Vatikán arany- és devizatartaléka nem kevesebb, mint 12 milliárd dollárt tett ki. Nem annyira a svájci gárdisták, mint inkább svájci bankok széfjei őrizték. Érthető hát, hogy azok az olasz hívők, akik millió számra szavaztak a baloldalra - miközben egyházi átok fenyegette őket -, változást vártak. XXIII. János személyében nem is csalódhattak. Az az örömteli éljenzés, amely először hangzott fel 1958-ban a Szent Péter téren és a Bazilika aulájában, az emberek szívéből jött. A katolikus egyház válsága, a hitgyakorlat csökkenése, XXIII. Jánost az enyhülés pápáját arra a felismerésre juttatta, hogy az egyházat ki kell vezetni abból az évszázados konzervatív zártságból, amelyben a Piuszok tartották. Szót kell érteni más egyházakkal, és a nem hívőkkel is. Meg kell szüntetni a Vatikán Atlanti elkötelezettségét, és párbeszédet kell kezdeni a szocializmus híveivel is. Vagyis alkalmazkodni kell a világ realitásaihoz. E célok jegyében hívta össze XXIII. János 1962-ben a II. Vatikáni Zsinatot. És halála után egy évvel ezt az örökséget vette át Montini, Milánó bíboros érseke, aki már, mint VI. Pál pápa köszönti híveit a Lateráni Palota ablakából. Bár 15 éves kormányzása idején megpróbált közvetíteni az egyház konzervatív elemei és újítói között, maradandóbbak azok a megnyilatkozásai, amelyek az emberi, a társadalmi haladást és a világbékét szolgálták. Ő volt az első utazó, méghozzá repülőn utazó pápa. Első útja a Szentföldre vezetett. Beutazta a Távol-Kelet több országát. Járt Kolumbiában és Ugandában. A Populorum Progressio, a Népek Fejlődése című enciklikája mindenekelőtt a harmadik világnak szól. A pápa a maga módján síkra szállt az éhség, a kizsákmányolás ellen, egy új, igazságosabb gazdasági világrendért. Az ENSZ közgyűlésének szószékén pedig nemcsak a népek közötti megértésről beszélt, de szót emelt Amerika vietnami háborúja ellen is. VI. Pál idején aktívan folytatódott a kapcsolatok javulása a szocialista országokkal. E folyamat számunkra legjelentősebb állomása 1977 júniusában, Kádár János vatikáni látogatása volt. „Folytassunk párbeszédet az együttműködésért” - idézték a pápa szavait a római lapok. VI. Pál elhunytával a Sixtusi kápolnában újra összegyűltek a legfőbb egyházatyák. A történelem legrövidebb egynapos „villám konklávéján”, a fehér füst Albino Luciani bíboros, Velence pátriárkájának megválasztását jelzi. A 111 bíboros sorában Lékai László, a magyar katolikus egyház prímása, esztergomi érsek köszönti I. János Pált. Az új pápa terveiről még nem sokat tud a világ. Az már ismert, hogy - VI. Pálhoz hasonlóan - elítélte a válást, és a születésszabályozást. Ugyanakkor - a hagyománnyal ellentétben - nem koronáztatta meg magát. Mint XXIII. János, kedveli az egyszerű szókimondást: „Kedves kollégáim, az Isten bocsássa meg Önöknek, amit velem tettek” - mondta egy sajtóhír szerint a bíborosoknak. Lehetséges, hogy ezek az utóbbi stílusjegyek csupán jól megfontolt külsőségek. I. János Pál tudatos névválasztása azonban remény arra, hogy folytatódik a párbeszéd hívők és nem hívők között. Remélhető az is, hogy nem felejtette még el, hogyan védte meg velencei pátriárka korában konzervatív ellenfeleitől VI. Pált. Akkor ezeket mondotta: „Igaza volt a pápának, amikor fogadta Kádár Jánost.” És hozzátette: „...Az emberiség nagy problémái annyira bonyolultak, hogy jó az, ha az egész világ fáradozik megoldásukért.”

Kivonatos leírás: