Elhangzó szöveg: Ezen a nyáron a trópusokra is eljutott forgatócsoportunk. Afrika közepén, az Egyenlítő alatt fekszik a csak kevéssé ismert Ruandai Köztársaság, a kontinens legkisebb állama, egyes vélemények szerint a világ szegényháza. Körülbelül négymillió lakosa - népszámlálás itt még sosem volt -, szegényesen él a kezdetleges mezőgazdaságból. A népességnek mintegy három százalékát teszik ki a pigmeusok ősi módon élő elszigetelt közösségei. Jellegzetességük az alacsony termet: 150-160 centiméter közöttük az átlagmagasság. Némi földművelésből, de főként agyagedények készítéséből élnek. A fazekas korongot nem ismerik. Az edényeket lepény formájú agyaglapokból az öklükön formálják ki. Meglepően nagyméretű korsókat, köcsögöket is el tudnak így készíteni. A kemence szintén ismeretlen. A szikkadt agyagedényt nedves gazzal, fűvel takarják be, ezt gyújtják meg, és így égetik cseréppé. Szállítóeszköz híján különös ügyességgel kötözik egymáshoz termékeiket. Az ügyes csomók két-három nagyobb edényt is szilárdan megtartanak a málhában. Háton, vagy fejen azután már könnyen szállítható így az áru akár távoli piacra is, ahol a pigmeus-edényeknek jó keletje van.

Kivonatos leírás: