Elhangzó szöveg: Egy zuglói ház a sok közül, a csendes Abonyi utcában. A három és fél évtizeddel ezelőtti nagy háborús viharban, mint annyi nagyobb és kisebb szintéren, itt is zajlott a történelem. Amelynek még mindig új és új részletei kerülnek elő az emlékezés mélységéből. A ma már néhol tatarozásra is szoruló falak között is voltak olyanok, akik a maguk módján igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a szabadság eljöveteléért. Néhány régi amatőrkép a Szabadság Érdemrend oklevele eleveníti fel Szebenyi Béla éltének egyik legizgalmasabb időszakát. [Szebenyi Béla]: "1944. augusztusában kialakultak az úgynevezett "KISKA századok", Kisegítő Karhatalmi Századok, kimondottan abból a célból, hogy segítségére legyen a hivatásos katonáknak, rendőrségnek, egyszóval a rend fenntartóinak. Ez volt a tulajdonképpeni megalakulása a XIV/1, 2, 3 és 4 KISKA századoknak. Ennek a KISKA századnak a parancsnoksága székelt itt, ezen a helyen, a mögöttem lévő épületbe volt a parancsnoki szárny és a…" Szebenyi Béla, az egykori századparancsnok azt is elmesélte, honnan, hány helyről toborozta egységébe a katonaszökevényeket, bujkáló munkaszolgálatosokat, baloldali vagy náciellenes érzelmű üldözötteket és fegyverezte föl őket a több-kevesebb biztonságot nyújtó, valójában fedőszervé vált KISKA alakulatba. [Szebenyi Béla]: "…a mellettem álló két bajtársam. És rajtuk kívül még tízen. Tehát ez a tizenkét ember volt az én elsőrendű segítségem, akik nélkül nem lehetett volna elérni azt, hogy közel négyszáz ember megélje a háború végét, anélkül, hogy akár bevetésre kerültek volna, akár nyugatra cipelték volna őket ki. Körülbelül november elején kaptam azt a parancsot, hogy a XIV/1 KISKA századdal Biatorbágyra vonuljak ki, és ott foglaljak állást. December 24-én hajnalban a szovjet csapatok támadása megkezdődött Etyek felől. A német csapatok és a magyar csapatok, akik az első vonalba voltak, visszavonultak. Az utolsó visszamaradt század, a XIV/1 század, azt a parancsot kapta, hogy az utolsó töltényéig harcoljon és tartson ki, illetőleg utóvédharcokat folytasson. A biatorbágyi vasúti híd, az természetesen már tudtuk, alá volt aknázva. A németek eltávoztak, két magyar katona őrizte, illetőleg kapta a feladatot, hogy robbantsa fel a viaduktot, amikor már elhagyták az utolsó csapatok is a község területét. Nagy György Pál hat emberrel leszerelte a két magyar katonát, hatástalanították a robbanószert és ennek következtében a biatorbágyi vasúti híd, illetőleg viadukt épségben maradt."

Kivonatos leírás: