Elhangzó szöveg: A fizetési borítékban meghívó is lapul: A Fémmunkás Vállalat kecskeméti üzeme kiállításra hív. Különleges tárlatra, hiszen a nézők mintha a művészet tükrébe tekintenének: ők maguk a modellek is. A közművelődési program új kezdeményezései során a gyár egyéves ösztöndíjat ajánlott fel három fiatal fotóművésznek, akik nyitott szemmel, felvételre kész géppel jártak-keltek az üzemcsarnokokban. Valter Péter, Hegedüs György, és Strasszer András egy évi munkájának eredménye: így látták a gyár hétköznapjait, jellemző pillanatait, embereit és termékeit. Természetesen a legérdekeltebbek nyilatkoznak. [munkásnő]: "Hallottam, hogy gyárunknál ösztöndíjas fotósok vannak, nem mindenütt van ilyen kiállítás, legalábbis nem láttam még sehol se, hogy gyárunknál indult ez. Szerintem ez is egy, mit tudom én, foglalkozás. A munkatárak nem valami jó véleménnyel voltak róla, hogy, mit tudom én, ez bohóckodás, meg ehhez hasonló, hogy ide-oda raknak bennünket. Nem is tudom, talán ilyenek vagyunk, vagy tartózkodunk az ilyenektől. Hát ilyenek vagyunk, vagy…" [munkás]: "Hát először idegenkedve néztük a fotósokat, ahogy lejöttek a műhelybe, szóval azt hittük, hogy balesetvédelmisek vagy valami és akkor nézik, hogy ki hogy dolgozik. De a végén, mikor megtudtuk, akkor már úgy egész megszoktuk és barátságot is kötöttünk egyik-másikkal. Hát a kiállítás az tetszik, mert ugye szerepelünk rajta, akkor, na, rajta vagyunk és egész gazdaságos is a vállalat részéről, mert a termékeit bemutatja, és aki jön, kívülálló, az is láthatja a termékeket." Hát ilyenek vagyunk, ha megszületik egy gyár rendhagyó önarcképe képekben elbeszélve.

Kivonatos leírás: