Elhangzó szöveg: A Horthy-korszakban minden tizedik ember írástudatlan volt, de még ma is száznegyvenezren kényszerülnek felnőtt fejjel ismerkedni a betűvetéssel. [tanárnő]: "… mind a két hóna alatt mankó volt. Nem is annyira ment, inkább úgy ugrált a tanítóúr elé, mint a veréb. Mit akarsz, fiacskám? – kérdezte tőle a tanítóúr. Iskolába szeretnék járni. – mondta bátran. Kicsit megkéstél, gyermekem!" [idős férfi1]: "Ó, kis bice-bó-ca, elő-ször, kocsi, ko-co-gott." [idős férf2]: "Messzire lakik, laknak, túl a városon, oda, vissza meg sem lehet tenni. Azt, az, utat. Dél-után-ig még rendes lábú ember-nek sem, rendes lábú embernek sem. (…) Édesanyám özvegyen maradt és négy, négyünket nevelt. Négyen voltunk testvérek. És engem kifogtak az iskolábú, odadtak, oda kellett adni, mer’ négyünket nem bírt tartani, özvegyen, s odadtak a parasztokhoz és a parasztok meg nem engedtek iskolába járni, kifogtak szabályszerűen, disznót örözni meg márhákat meg minden ilyesmit." [tanárnő]: "Mikor mondom, hogy betű: ha látom és írom is! Mikor mondom, hogy hang: ha hallom és mondom. [Misi]: "Valami szakmát mégis felvenni, vagy valamit, hogy ne ezé’ a pénzé’ dolgozzak, mint most, amié’ dógozok. Van, ahova letegyem a pénzt…" [tanárnő]: "Kivel laksz együtt, Misi?" [Misi]: "A szüleimmel, édesanyámmal meg két testvéremmel lakom, albérletbe." [tanárnő]: "És ki tartja el őket?" [Misi]: "Ház azt én tartom el mindet, s viszont saját magamra is gondóni ke’, de viszont rájuk jobban ke’ gondónom, mint saját önmagamra."

Kivonatos leírás: