Elhangzó szöveg: A régi falukép. A főutca épületei így köszöntek rá fogatokra, szekerekre, majd a szaporodó gépkocsikra. Először a házak korszerűsödtek, azután meg is emelkedtek, legalább egy-egy emelettel. Jó dolog ez a „ki mit tud”, csak ne sikkadjon el valami nagyon fontos: a szükséges összhang. [a városrendező]: "Fejletlenebb ízléssel megtervezett vagy mondjuk úgy meg sem tervezett épületekkel inkább ne is foglalkozzunk! Foglalkozzunk azokkal az épületekkel, amelyek önmagukban talán még ízlésesnek is mondhatók, de az utcakép, a falu képe mégse megfelelő. Azért, mert az épületek egymással nincsenek összhangban. Itt a tanácsoké a felelősség. Ha például az engedélyező hatóság jobban odafigyelt volna, akkor ennek a utcának az összképe is másképp alakulhatott volna." [a tanácstitkár]: "Nagyközségi tanácsunknál néhány évig a műszaki feladatokat nem megfelelő képesítéssel rendelkező dolgozó látta el. Ez látszik azért a községnek a képén is." [helyi lakos1]: "74 őszén költöztünk ide, amikor felépítettük ezt a szoba-konyhás kis házat. Úgy terveztük, hogy építünk elé egy nagyobbat, eredetileg sátortetős típusú volt, de hogy előttünk is, mögöttünk is emeletes házat építettek és úgy láttuk a férjemmel, hogy nem fog kiemelkedni, nem fog mutatni, akármilyen szépen is szeretnénk megépíteni és így kértük a módosítást olyan formában, hogy a tetőtér be legyen építve." [a városrendező]: "Az egymáson való mindenáron túllicitálás szándéka azt eredményezi, hogy az igényeken messze túlmenően sokszor kéttagú család palotát épít magának csak azért, hogy a másikon túltegyen." [helyi lakos2]: "Jelenleg a férjemmel ketten lakunk ebben a házban, az igaz, hogy most fejeztük be az építkezést és hat szobával rendelkezünk, de úgy éreztük, hogy ez megfelelő befektetés."

Kivonatos leírás: