Elhangzó szöveg: [Riporter, járókelők szinkron]: „– Lór Józsefet keressük, a köszörűst. – Itt szokott ám lenni, inkább. A híd alatt szokott köszörülni. – Fázik tán most. – Itt van ám a köszörűs, a Joszip bácsi, itt van. – Mondta valaki, hogy a kocsma előtt van. – Megjöttünk. – Á, uram. – Erőt egészséget kívánok! – Üdvözlöm. – Köszönöm! Hiszen az embernek a munka kell. Megkérhetem, kezét csókolom, mert ha munka van, akkor pénz is van. Hát, kérem, az összes 140 forintba kerül. A vándorköszörűsség ma már a múló mesterségek, régi szakmák közül való. A dunaföldvári Lór József pedig egyike kevés művelőinek. Pedig az életlen kés, az életlen olló sok bosszúságot tud okozni. [Lór József, helyiek szinkron]: „– Megkérhetem magát, tessék csak ide belenézni, hogy megvan-e mindene? – Ezt a hegyit, azt nem szedte le. – Jaj, megkérhetem magát, hogy csak akkor tehetem meg, mikor maga itt van, jó? Akkor szedjük ki az összeset, jó? – Háromnak kell lenni. – Igen, igen. – Köszönöm, csókolom, igen. Tessék hagyni, majd én ezt mindent rendberakok. Hét leány meg három fiú van. Csak mindnyájan ép és jó egészségbe van. Szeretem a zenét, szeretem úgy a zenét, mint az életemet, mert a zenének nincs határa. És aki a zenét szereti, az nem lehet rossz ember.” Ha ritka a vándorköszörűs, a hárfázó köszörűs igazán egyedülálló lehet. A keményen szikrázó és lágyan csendülő hangok jól megférnek, kiegészítik egymást. A hasznos munkában és hasznos kedvtelésben.

Kivonatos leírás: