Elhangzó szöveg: 1946. október 15-én hajnali 4 órakor az Amerikai Hadsereg két szigorúan biztosított teherautója haladt a nürnbergi országúton Dachau felé. Úticélja a hírhedt koncentrációs láger, rakománya pedig 11 holttest. A nürnbergi perről másfélórás film készül a MAFILM Híradó és Dokumentumfilm Stúdiójában, melynek során számos szemtanú is megszólal. Közöttük Willy Brandt, aki norvég lapokat tudósított a nagy tárgyalásról, s akinek ez jelentette a bonyolult hazatérést az emigrációból ismét német földre. S egy idézet a naplóból, amelyet a börtön parancsnoka, Andrews ezredes írt: „Másfél éven át, egészen a per befejezéséig az volt a feladatom, hogy a 21 legfőbb náci vezetőt őrizzem. Én voltam ugyanis a börtönőrük. Egy ízben Göring azt mondta nekem: Ne feledje, ezredes, hogy mi történelmi alakok vagyunk, maga pedig egy senki. Erre nem válaszoltam. Beosztottjaimmal a legapróbb részletekig megterveztük a börtön napirendjét, szabályzatát, a foglyok életét. November 20-án reggel szokatlan mozgolódás támadt a börtönben. Az öltönyöket és uniformisokat gondosan kivasalták és átadták a foglyoknak, rabruhájuk helyett. Ez a nap volt a tárgyalás első napja. 10 órakor a vádlottakat egy fedett átjárón kísérték át a zárkaépületből az Igazságügyi Palotába. Az őrök, csupa kemény, szép szál, fehér sisakos férfi, a tárgyalótermet és a vádlottakat figyelték. Egy pillanatra sem bámészkodtak el. Gondosan körülnéztem a tárgyalóteremben, hogy lássam, valamennyi őr a helyén van-e. 10 óra 30 perckor Charles Meys, amerikai ezredes, ügyeletes tiszt feltárja a bejárati ajtót és harsány hangon jelenti: figyelem, a Bíróság! És helyettesei társaságában belépett a 4 bíró.” Folytatása nemsokára a mozikban, a történelem számos kulisszatitkát feltáró film vetítése során.

Kivonatos leírás: