Elhangzó szöveg: A rajzoknak is meg van a maguk sorsa: múzeumi tárgyakká váltak Gödöllőn, a most egy éve oly korán távozott Huszárik Zoltán domonyi szülőházának szomszédságában. [Ágh István szinkron] „Adottságai szerint Huszárik Zoltán grafikáival is áltat bennünket. S hálásak lehetünk azoknak az idegpályáknak, melyek géniuszát ujja hegyéig elvezették. Sorsa okán ajánlom, tartsuk képzőművészetét a teljességre törekvő ember megnyilvánulásának, ne szolgálónak, amint urát kíséri, a filmet. Mint egy tenyerében rejtőzködő angyal fogta volna eszközeit, olyan könnyed, hajszálfinom és röpdeső a vonal, máskor meg mintha véső lett volna a toll. Az első tökéletesség fölszínétől rontott a lényegig, úgy állította meg a mozgást, hogy a lélek folytatja tovább.” [Pálinkás István szinkron]: „Szerette a könyveket, az volt éppen az, hogy azért is lett azután, szóval amúgy gyenge fizikumú ember lett volna paraszti munkába. És a könyveket szerette, láttuk azért, hogy van benne tehetség és hát továbbtanult.” [Máriássy Judit szinkron]: „Huszárik Zoltán tagja volt annak az osztálynak, amire Máriássy Félix a legbüszkébb volt, ahová Szabó István, Gábor Pál, Kézdy Kovács Zsolt, Rózsa János és még néhányan jártak, közülük is a legkedvesebbik tanítványa volt Zoli. Akivel azokban az években is tartotta a kapcsolatot, amikor nem járt a főiskolára. Későbbiekben pedig, amikor nehezen indult a pályája, akkor is együtt dolgoztak, volt, hogy Zoli, azért, hogy pénzt keressen, játszott.” Utolsó filmje, a Csontváry előtt rögzíthettük művészi hitvallását, ars poeticáját. [Huszárik Zoltán szinkron]: „Amióta az eszemet tudom, képírással foglalkozom. Valószínűleg ezt a hivatást is, hogy filmrendező legyek, ezért választottam. A legtöbbet a művészetek egészéből a költészettől és a képzőművészettől kaptam.” S amit kapott, sokszorosan adta vissza nézőinek.

Kivonatos leírás: