Elhangzó szöveg: A győri iskolában gyakran csengetnek be különleges tanórára. [Tanító néni, gyerekek szinkron]: „… szabad a gazda. Melyik évszak jut eszedbe erről a csengőszóról, Sanyikám. – A tél. – Miért a tél jut eszedbe erről a csengőszóról? Borika. – Mert a karácsonyfán szokott lenni csengő. – És még hol szokott csengő hallatszani? Sanyi. – A télapónak a szánkóján. – Bizony, a télapó szánkóján. Ha téli szavakat hallotok, tapsoljatok, s ha őszi szavakat, akkor nem tapsolunk. Zúzmara. – (Taps.) – Avarszőnyeg. (Kis taps.) Bizony. – Zimankó. (Taps.) – Télapó. (Taps.) – Hópehely. (Taps.) – Jégpáncél. (Taps.) – A fenyőfa ága zúzmarás. – Nagyon szép mondat volt. Mónika. – Az ablakon jégvirág nyílik. – A télapó szánkóján cseng a csengő. – A gyerekek hóembert építenek. – Az idő zimankós. – Az idő zimankós. Meg is mutatom még egyszer nektek. Na nézzetek ide, hogy milyen szép tárgyat raktam ide ki. Hogy hívjuk ezt a szép fát? Borika. – Fenyőfa. Fenyőfa. Mutasd. Jó, köszönöm. Visszanéz rám. A fenyőfáról fog az eszünkbe jutni ez a kép. Játsszuk el ezt a mondatunkat, jó? Edina szalad, ő lesz az „a”. Sanyi, te leszel a második, és a harmadik szó legyen a Robi. Olvassuk el közösen: A fenyőfa pompázik. (ének:) Veszek neked csizmát, pirosat. Üttetek rá patkót, magosat…” Tél-óra? Fenyőfa-óra? Karácsony-óra? Az biztos, hogy kedvét leli benne valamennyi kisdiák. A pedagógus pedig így vall céljáról, módszeréről. [Tanító néni, gyerekek szinkron]: „Általában gyerekkel szoktam egy-egy mondókát megtanítani, és a gyerek mondja el, mert gyerektől könnyebben tanulnak, mint tőlem, a felnőttől. Játszva tanul. Ugye óvodában szabadon jött-ment, csinált, ezt-azt a nagy teremben, ezzel játszott, azzal játszott. Itt muszáj a negyvenöt percet végig ülnie. Mindig 20 perc után oldani, vidámmá tenni. Tehát kedvet kapjon nekem tovább dolgozni. Tehát a felszabadulás, a másik az improvizálás. Felhívom a figyelmét a szépre, ami mellett így elmegy. Nem ezt a mechanikus tanulás, hanem mindig az életbe kitekintve vinni őket. Nekem mindig színes a táblám. Mert egy picinél az mindig fontos, hogy az összes érzékszerv bevonása, ez a kommunikálás tulajdonképpen. Hogy ne érezze, hogy tanul, hogy meg kell tanulni, hanem ez játékosan. Belebújik, szinte. – Hull a hó, hull a hó. Mennyi apró télapó. Igaziak? Elevenek? Izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Hogy létesül télapó? – Én egy társasjátékot szeretnék kapni, aminek az a címe, hogy játsszunk matematikát, meg nagymamámmal megbeszéltem, hogy csinál nekem babaruhát, ami a bébidivat, most 82. – Én nagyon szeretnék a váramhoz sok katonát. – Én egy elektromos orgonát és egy emlékkönyvet. – Minden kedves nézőnek kellemes karácsonyt!”

Kivonatos leírás: