Elhangzó szöveg: A Filmhíradó ezúttal a filmkészítés műhelyeibe vezeti el a mozinézőt. Első helyszín a hétévtizedes pasaréti hajdani Star Stúdió, amelynek tető nélküli műtermeiben napfény mellett készültek az első némafilmek. Díszlet, műterem, produkciós iroda, zenei stúdió, a kívülálló nehezen igazodhat el a filmgyári labirintusban. Rekonstrukció és zsúfoltság. A Közművelődési Stúdiók az egykori MFI telepen is állandó program a fejlesztés, a szükségszerű átépítések sora. Amikor elkészül egy-egy épületszárny, az már az újabb és újabb tervek igazi próbája. A szüntelenül változó Lumumba utcai főbejáraton át, a hazai filmművészet klasszikusának, Balázs Bélának szobra előtt vezet az út. Az 1-es műterem 1917-ben épült. A régi évszám emlékeztetőül felkerült az újjászületett csarnokra is. A magyar filmgyártás azonban végképp kinőte régi kereteit, ezért vetették meg Fóton egy új filmváros alapjait a kukoricatáblák helyén, 26 hektáros területen. Maróthy Lászlót, a Budapesti Pártbizottság első titkárát a filmszakma vezetői köszöntötték a magyar filmgyártás új bázisán tett látogatása alkalmából. A vendégnek Föld Ottó a MAFILM igazgatója és Szabó B. István, a Közművelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának vezetője adott tájékoztatást. [Föld Ottó igazgató, szinkron]: „Ezt a műtermet Várkonyi Zoltánról neveztük el, ide is benézhetünk egy percre, huszonhat hektár, külső díszletek, majd azt is mutatunk, építhetünk.” [Szabó B. István szinkron]: „Most lépünk egyet a Mafilm vezetés és a Föld Ottó nagyon nagy része van benne azon az úton, amin az összes szocialista ország az ötvenes, hatvanas években, mindenütt külön nagy filmgyár épült. Ugye Bukarest mellett a Buftea, Szófiában a Boyana Stúdió, a Barrandov, Koliba Pozsonyban és Prágában, nálunk ez elmaradt. Nálunk kétszer maradt el a filmgyár fölépítése. Egyszer elmaradt az államosításnál és másodszor elmaradt akkor, amikor helyes volt az a döntés szerintem, hogy nem építették föl külön a TV-filmgyárat az Aranyhegyen, és hogy a Mafilm csinálja a TV filmeket, de amit nem építettek fel az Aranyhegyen annak egy részét elfelejtettük beépíteni a Mafilmbe. Úgyhogy ez kétszer maradt el most.” [Maróthy László, Szabó B. István szinkron]: „- Szolgáltatásba mi tartozik ez esetben? - A díszlet, a világítás, a kivitelezés, műszakiak kellékesek, szállítás, minden.” Villanásnyi megállás a munka sodrában: egy készülő új magyar mesefilm díszletei kőzött került sor a gyári ünnepségre, a jó munka elismeréseként a kitüntetések s jutalmak átadására. A filmvárosban szerzett benyomásairól Maróthy László többek között a kővetkezőket mondotta el [Maróthy László szinkron]: „A magyar filmgyártás részére egy olyan bázis létesült itt, ami régen hiányzott, és ami bizton segíteni fogja ezt a nagyon szép, sokak által igényelt munkát. Maga az, hogy van nagyon jó és hogy végre van! A másik: számokat is mondtak nekem, hogy mibe kerül. Ezt pedig nem akarom elhinni. Föl is ajánlottam, hogy Budapesten nagyon szívesen keresek munkát, ha ugyanennyiért megépítenek ott más közcélokat szolgáló létesítményt. Ide még egy momentum tartozik. Elmondták és hát nyilván az ember a mondás után jobban odafigyel, hogy ezt a csarnokot ma még sok kritika éri. Ez hiányzik, az hiányzik, amaz és nem tudom én még hogy mi minden, de aki tervezte és elgondolta az gondolt a holnapra is és a holnaputánra is, helye van mindannak, amit a film a következő esztendőben, vagy 10 esztendő múltán kíván. Nagyon örülök annak, hogy a filmgyártást segítő szakemberek ilyen jó feltételeket tudtak teremteni, és legyen még szabad egy apróságot hozzátenni anélkül, hogy én most belebocsátkoznék a magyar filmgyártás ügyeibe, ami soha nem lehet olyan, melyet mindig egyértelmű elismeréssel, vagy épp az ellenkezőjével kellene illetni. De én nagyon örülök annak, hogy a magyar filmgyártás az utóbbi esztendőkben tényleg olyan teljesítményeket produkált, amire Európa és a világ fölfigyelt, nos látva itt a helyszínt, a moziban azt, amit csináltak, nekem nagyon tetszik és gazdag, tartalmas munka folyik, és hát visszakapcsolva ide az ünnepséghez nekem úgy tűnt, hogy a mi fölszabadulási évfordulónkon díszletek között nem a díszletnek szól, hanem egy nagyon benső és belülről jövő ünnepség volt, én azt gondolom minden nagy szó nélkül, hogy ilyen jó hangulatban azok tudnak ünnepelni, akik közben dolgoznak!”

Kivonatos leírás: