Elhangzó szöveg: E héten: utazás a Nosztalgia expressz celluloid sínjein. A századeleji homlokzatok között megszólal a régi zongora és felidézi a múlt emlékezetes dalait, alakjait, hajdani Művész-kávéházat, amelynek törzsasztalánál a felejthetetlen Bilicsi Tivadar anekdotázik Neményi Lili, Kádár Kató, Pethes Sándor beszél színpadi és filmszerepekről. A magyar mozi hőskora elevenedik meg a budapesti Hauer-cukrászda patinás környezetében. [Tahi Tóth László ének szinkron]: „…de titkon, úgy tudom, mozi-talentumom van És nem is kevés! Los Angeles zsebembe lesz, ha egyszer engem Cecil Wayne vagy Lubitsch Ernő, Chevalier, helyébe a filmre vesz!” [Gál Péter művészeti vezető szinkron]: „A nosztalgiát úgy fogjuk fel, mint Petőfi, Hogy hol vagytok ti régi játszótársak? Mert a film és a kabaré, azok régi játszótársak, közös gyerekkoruk van. A kávéház így, mint itt az asztalok között, kezdték vetíteni a régi, kezdetleges masinákkal a filmet, kezdték művelni a sanzonénekesek, kabarészínészek, kupléénekesek a kabarét. Na ennek a közös múltnak a jegyében adjuk elő ezt a mi műsorunkat, „Dalok a lepedőn”, ahol Kabos Gyulára emlékezünk.” [Maros Gábor szinkron]: „Kérem szépen az a helyzet, hogy mondjam csak, hogy hogy a tilalom van. Tilalom van itt nálunk! Idefigyeljen karnagy úr! Ha van egy kis ideje kisérjen el a…nézze, ha nem találkozunk, akkor majd megadom harmadikán, jó? Köszönöm szépen, akkor unca…unca…unca, onnan. Amikor a kormány rendeletet ad ki, amiből a szesznek a tilalma nőtt ki, rögtön eloltandó lelkem tudásszomját, hamar elővettem Pallas lexikonját: a szesz olyan etilalkoholt tartalmazó folyadék, amelyet lepárlással nyernek…” [Gál Péter művészeti vezető szinkron]: „Hát erre vállalkoztunk mi és egy év után elmondhatjuk, hogy sikeres, szeretik a színészek, akit ide meghívunk, és szereti persze a közönség, aki eljön…” [Zentai Anna szinkron]: „Köszönöm, hogy imádott, hogy reám így vigyázott, de ne küldjön virágot nekem. Köszönöm, hogy becézett, de egy kissé elkésett, mert titokban másé lett szívem." [Fenyvessy Éva a Hyppolit, a lakájban (archív)]: "De miért is áltatnám többé magát? Váljunk el szép csendben, mint két jó barát!" [Zentai Anna szinkron]: "Pá, kis aranyom, pá, nem zavarom, pá, csak elhagyom, pá! Kár, hogy pityereg, bárhogy kesereg, már nem követem, pá!" [Erdélyi Mici a Hyppolit, a lakájban (archív)]: "Ne várjon ma hétre, a többit levélbe' megírom holnap délbe..." [Zentai Anna szinkron]: "Pá, kis aranyom, pá, nem zavarom, pá, csak elhagyom, pá!” [Gál Péter művészeti vezető, szinkron]: „A Kelet-pesti Vendéglátóipari Vállalatnak és az ORI-nak a közös vállalkozása, hogy ebben a korszerű, múzeummá varázsolt régi cukrászdában, a HAUER-ban kabarémúzeumot, élő kabarémúzeumot létesít,” [Vass Éva ének]: „Például te, te, te, te kellenél, ha volnál…” Folytatás rendhagyó helyszínen. A nosztalgiajárvány ellen úgy tűnik az új lakótelepek épülettömbjei között sincs orvosság. Az Olimpia Filmszínház nem csak a régi alkotásokat eleveníti föl, - s lám a viszonylagosság, ezek között már húsz éve készült filmek is szerepelnek, - valóságos élő mozimúzeum. A néző találkozhat a főszereplőkkel és betekintést nyerhet a forgatás műhelyébe. [Toldy Mária ének szinkron]: „Nem várok tőled holdas éjjel, könnyes vallomást, csak álmodó reménnyel, egy néma kézfogást. Jaj, olyan unalmas…” [Részlet a Nem ér a nevem c. filmből, Páger Antal, Tolnay Klári szinkron]: „Három jegyet kérek, mindegy, hogy hova! - Három darab tizennyolc forint, tessék! - Nem ismer meg?” [Részlet a Nem ér a nevem c. filmből, Koós János szinkron]: „Úgy tört rám hirtelen, alig egy perc alatt, ily gyors vesztemen, ámulni nem szabad, szívünk esztelen, ha csupa nyugtalan vár.” [Mozilátogatók, Moldoványi Ákos riporter szinkron]: „- Tulajdonképpen azért ide is, meg a Toldiba is előtte azért jártunk, mert nagyon jó filmeket vetítenek, amit mi még nem nagyon láttunk, már a mi korosztályunk. - Jó egy kicsit visszaemlékezni, - És találkozni színészekkel is, ugye? - Igen különösen kedvencem a Tolnay Klári, nagyon szeretem. - Hát egy kicsit a mi fiatalságunkra is visszagondolunk és azokat a színészeket, akiket hát velünk együtt mondjuk öregedtek, nagyon fiatalon látjuk és ez nagyon jól esik.” [Tolnay Klári szinkron]: „Nagyon jól éreztem magam a film alatt, lenn voltunk Balatonfüreden, egy SZOT üdülőben, ott üdültünk, tulajdonképpen két hónapig csináltuk, rengeteget fürödtünk a Balatonban, teljesen ki volt bérelve az egész strand, úgyhogy alig vettük észre, hogy ez tulajdonképpen munka és filmezés és közben nagyon kellemes szép nyár volt.” [Részlet a Nem ér a nevem c. filmből, Tolnay Klári ének szinkron]: „Látod hiába lázadsz, már nem menekülsz, nálam van a fegyver, mit tehet az ember, a szegény szerelmes ember megadja magát!” [Tolnay Klári szinkron]: „S kitört egy borzasztó nagy vihar, és hát a Keleti, akiről köztudomású volt, hogy egy borzasztó férfias rendező, hát ez úgy megrémült a vihartól, nem találtuk sehol, előbb a kapitánnyal összeveszett, hogy azonnal forduljon vissza a hajóval, nem vállal felelősséget, azután találtuk meg a …, azután sokkal szerényebb lett és halkabb volt!” [Dr. Nagy Sándor a FÖMO igazgatója szinkron]: „Ezek a rendezvények módot adnak arra is, hogy a főváros fiatalabb lakosai is megismerjék a régebbi magyar filmművészeti alkotásokat, s nem egyszer az itt vetített filmek sikere ösztönzött bennünket arra, hogy a filmeket ismét a fővárosi mozik műsorára tűzzük. Vállalatunk számára ezek a rendezvények nem nyereséges vállalkozást jelentő alkalmak, az a véleményünk, hogy a főváros 450 ezer nyugdíjasának helyzete, körülményei megérdemlik azt a többletszolgáltatást.” [Spánn Gábor, Tolnay Klári szinkron]: „- Filmtörténeti jelentőségű pillanatoknak lesznek tanúi. Megnézünk egy torzót, egy filmtöredéket, pár percet egy nagyon régi magyar filmből, aminek a történetét részint a művésznőtől várom, címet nem látnak, a művésznő sem láthatta nagyon-nagyon sok éve… - Micsoda meglepetés! - Szeretném bizony megtudni, hogy mi lehetett ez a film, a tarsolyomban majdnem mindenre meg van a válasz. - Biztos, hogy én vagyok abba a filmbe? (Részlet az Idegen utakon című filmből, Tolnay Klári, Sulyok Mária szinkron]: „- Nagyon szépen javul, ha így halad egy hét múlva hazamehet… - Jaj nem tudom hol van ez a kocsi már rég itt kellene lennie! Kicsit sápadt… - Igen nagyon sokat dolgozom! - Hát dolgozzon kevesebbet! - Hát, ha lehetne! - Ajánlok magának valamit! Maradjon ébredés után még két órát ágyban! Sose lesz fáradt!” [Tolnay Klári, Spánn Gábor szinkron]: „- Hogy mikor volt, ki volt ez, mikor játszottunk, hát ráismertem a Szilassy László, Sulyok Mária. - Sulyok Mária, igen, idáig minden stimmel! - Hogy miről szólt, fogalmam sincs! - No! Hölgyeim és Uraim! - Rendezőt sem tudom, talán az Apáthy? Apáthy Imre rendezte. - Apáthy Imre igen, hát kéremszépen, se tévében, se filmmúzeumban e filmet nem láthatták azért, mert egy hete került elő!” [Gyenes János könyvkötőmester, szinkron]: „Körülbelül 35 évvel ezelőtt, még édesapám és édesanyám idejében ők vásárolták ezeket a filmeket. Abban az időben ezeket a filmeket kiselejtítették, mi meg különböző ajándéktárgyakat, dísztárgyakat készítettünk belőle. Többek között az ilyen filmekből, ilyen könyvjelzőket csináltunk, ami azt jelenti, hogy magyaros motívumokkal a szélén a film perforálásának megfelelően, különböző szalagokat, különböző képeket, mindig aktuális képeket, természetesen helyeztük be és hát így hoztuk forgalomba. Na most ez egy komplett egység volt, és talán ezért is maradt meg ez a film, így egyben. Jóllehet, hogy sok egyéb hát értékes film is ajándéktárggyá változott.”

Kivonatos leírás: