Elhangzó szöveg: Szervusz Ilona! Emlékszem így kereszteltek el a MALÉV családban épp harminc éve, amikor Iljusin papa, téged, a kis 18-as újszülöttet Ferihegyre hozott. Még radarszemeid is idegenül forogtak. Holott kiemelt sors jutott neked. Előbb kaptál világútlevelet mint mi rövidtávú utasaid. Igaz, te áruszállításra és charterjáratokra is vállalkoztál, hogy három földrészen légy honos. És épp tíz éve történt, hogy eljött a nagy kaland. 15 fős hajózó személyzet mellett két filmest is karjaidba vettél, hogy velük tedd meg 24 óra alatt a Budapest-Phnompen útvonalat tíz országon, három évszakon és hat időzónán át. Égi raktár, repülő szálloda? Inkább bizony ágyra járó társbérlet voltál te akkor a nyolcezer méter magas kék országúton. Európa gyorsan kiszaladt alólunk. Jöttek a sivatagok és tengeröblök, Bagdad, Kalkutta, Saigon. Motorszabályzó gázkarjaidat hat óránként más és más kezek szorongatták olykor hideglelősen is, hisz az utolsó szakaszon nem volt kijelölt légifolyosó, rezdületlenül álltak a rádiókompasz mutatói. Nem maradt más hátra, mint mélyre szállni a monszun felhőfüggönye alá, úgy lelni rá a Mekong folyóra, mely bevezethet a fővárosba. Tanúsíthatjuk Szabó II. János típus főpilóta oly finoman tette, görgette keréklábaidat a felsebzett kambodzsai betonra, mintha csak mezőre szállna egy vitorlázó géppel. Hát így ért véget a nagy kaland és adhattad át a segélyszállítmányt e sokat szenvedett ország lakóinak. Aztán még háromszor tetted meg ugyanezt az utat, míg az utolsóra elindultál. Csak ide Észak-Afrikába és még ugyanaznap haza. És most, 30 éves szolgálat után, ily ifjan és fürgén mégis nyugdíjba vonulni? Mit lehet erre mondani? Repülőssors. Akik veled éltek, most majd átnyergelnek egy fiatalabb társadhoz és minden megy tovább. Rólad úgy hírlik Ilona, hogy múzeum leszel. Akkor majd újra meglátogatunk. Addig is pihenj jól, megérdemled! Na szervusz Ilona.

Kivonatos leírás: