Elhangzó szöveg: Franco Vellani Dionisi olasz haditudósító újságíró emlékére gyászünnepséget rendeztek a budapesti olasz követségen. Ullein-Reviczky Antal sajtófőnök gyászbeszéde: "Abban a pillatatban, amidőn Olaszország a harc mezejére lépett, hogy igazságát karddal a kezében védje meg, Vallani Dionisi otthagyott mindent, barátokat, kényelmes életet, eddigi hivatását, hitvesét. Az ő harcos természetét akkor sem tudta levetni, amikor azon a bizonyos, ma már emlékünkben felmagasztosult reggelen, ott állt a Don partjánál, hogy megfigyelje egy magyar csapat harcát, és amikor a magyar tiszt orosz golyótól sebesülten rogyott le, Vellani Dionisi egy pillanatig sem habozott, élére állt a magyar csapatnak és harcolva esett el." Kádár Gyula alezredes megemlékezése: "Elárvult írói tolla sem hétköznapi, sem egyéni célok érdekében nem mozdult meg. A nagyságért, szépségért és az igazságért rajongott, ez határozta meg élete irányát, és ez koronázta meg a sorsát." Bárczy államtitkár a miniszterelnök üzenetét olvasta fel. "Franco Vellani Dionisi a keleti Limes védelmében esett el, ahol ősei őrt álltak már évezredekkel ezelőtt, mint a második kisegítő római légió katonái Aquincumnál, védve a Dunát, miként a mi elődeink Garibaldival védték és vívták ki az olasz szabadságot." Vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke átnyújtotta Vellani Dionisi özvegyének a Legfelsőbb Hadúr kitüntetését.

Kivonatos leírás: