Elhangzó szöveg: [Nyíregyházi lakosok szinkron]: „– Nagyon megérettünk már mi arra, hogy Nyíregyházának valóban legyen egy önálló színháza. – Nagyon-nagyon kellett a Szabolcs-Szatmár megyei székhelyen. – Eddig mindig vendégszereplők voltak. – Úgy érzem, hogy ottan, aki átvette ezt az egész színházi igazgató szerepet, az érzi, mit kell játszani a szabolcsiaknak.” [Bozoky István, igazgató szinkron]: „Ez a színház realista színház. Azt hiszem, hogy a realizmusba minden beletartozik, ami az emberi lélek realitása. A múlt század végén Nyíregyházán színházépület volt. Állandó társulata a városnak nem volt. Az utóbbi, hát évtizedekben kétségkívül sötét híre volt Szabolcsnak. De, aki erre jár, az örömmel tapasztalhatja, hogy ez a híresztelés vagy ez a hír bizony nem mindig igaz.” [Nyíregyházi munkások szinkron]: – Az ötvenes évek elején, akkor már voltam, jártam színházba, úgynevezett Déryné Színháztól volt a társulat. Hát, 1-2 előadást már abba az időbe is megnéztünk. – Ilyen Csongor és Tünde előadás tán még az országba nem volt, ahol volt benne az a, egy olyan fa volt benne, amire valamikor régen a szabolcsiak a köcsögöt, a tejesköcsögöket rakták. – Az új színház programjából is láttam már a Csongor és a Tündét. Nagyon tetszett, nagyon szép volt. Legközelebb ma este az Úri murit nézem meg.” [Bárány Frigyes, színművész szinkron]: „Itt mindenki új ember. Nem csak én. Eddig bárhova szerződtem, mindenki ott volt, stabil ember, én egyedül álltam, mint szamár a hegyen és néztem, és nem tudtam, hogy hol sminkelek, mi itt a szokás, semmit nem tudtam. Ha valaki odajött és azt mondta, ne állj már itt, gyere, ülj le, vagy érezd magad itthon, akkor tényleg az ember. De itt mindenki ugyanezzel a bizonytalansággal indult.” [Részlet az Úri muri című előadásból, Jancsó Sarolta és Bárány Frigyes szinkron]: „– Vegye tudomásul, semmi közünk egymáshoz. Nem is volt. – Adja ide azt a levelet. – Ezt én, magának? Nem. Nekem ez a levél kell. – Adja ide. – Mert nekem igazolni kell majd magamat, hogy mért történt minden, ami történt. Kellene a levél, igen? Minek?” [Színész szinkron]: „Nem mindegy az, hogy milyen szívvel lép az a színész a színpadra. Nem mindegy az, hogy hogy játszik el egy szerepet. Nem mindegy az, hogy úgy megyek fel a színpadra, hogy muszáj csinálni, mer engem csak ezér fizetnek. Vagy pediglen valóba szívből, a szabolcsi közönségnek játszani.”

Kivonatos leírás: