Elhangzó szöveg: A Textilmunkások Szakszervezete a centenáris év kezdetén tartotta tizenhetedik, a felszabadulást követő második kongresszusát. A nagyszabású kongresszuson résztvettek a környező államok képviselői, köztük a Szovjetunió képviselője is, aki a Szovjetunió Textilmunkás Szakszervezete moszkvai elnökségének és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja. Az elnöki megnyitó után Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára a szervezett munkásság nemzeti és nemzetközi egységének fontosságát hangsúlyozta. Rákosi Mátyás felhívta a textilmunkásokat, hogy a tervet az utolsó méterig hajtsák végre, mert most a munkásság magának termel, nem a kapitalistákat gazdagítja. A kongresszus ajándékát, "A textilmunkásnők szívét" átadják Rákosi Mátyásnak. Szakasits Árpád arról beszélt, hogy a munkásosztály oszthatatlan, ezért kell a legsúlyosabb elítélés hangján szólni mindarról, ami Franciaországban történt. Ratkó Anna főtitkári beszámolójában ismertette a szakszervezet több mint kétéves munkáját, amelynek eredményeképpen a textilmunkások nem a legrosszabbul fizetett dolgozók, mint ahogy ez a múltban volt. Az elhangzottakra a munkásküldöttek tették meg javaslataikat, amelyre Döbrentei Károly főtitkárhelyettes válaszolt. A kongresszus a munkásegység jegyében zajlott le s ez biztosítéka annak, hogy a textilipar 3 éves tervét a textilmunkások maradéktalanul végrehajtják.

Kivonatos leírás: Magyar zászlók és felirat a szakszervezeti épület falán: Magyar Textilipari Munkások Országos Szabad Szakszervezete. A szovjet küldött beszél az emelvényen. Kossa István beszél; taps. Kossa és Ratkó portréi a dekoráció részeként. Rákosi mond beszédet; felállva tapsolják. Egy nő szív alakú párnát ajándékoz Rákosinak. Szakasits mosolyog. Ratkó Anna beszél. A küldöttek felszólalásai.